Hatvan évvel ezelőtt, a második világháborúból felocsúdó nyugat-európai országok, a nemzetállamok gyarlóságára hivatkozva megalapították a történelem egyik legjelentősebb politikai vállalkozását, amely mint mondták, a progresszió, a béke és a humanizmus letéteményese lesz.
Az évszázadokon át identitásunk alapjait képező fogalmak,
mint a hazaszeretet, hagyomány, szuverenitás és a kereszténység hirtelen szitokszavakká csaptak át,
amelynek következtében az évtizedek során, Európa nyugati része fokozatosan elvesztette és elfelejtette azt, hogy mennyit is köszönhet a múltjának. Ezzel szemben, a vasfüggöny mögött szenvedő és lesajnált kelet-európai államokban a szovjet elnyomás fokozatosan erősítette a szabadság és az önállóság vágyát, a nemzeti identitás erősödését. Most, hat évtizeddel később, Európa a háború óta legsúlyosabb válságával néz szembe.
A migráns válság…
…kegyetlenül rámutatott a politikai elit dilettantizmusára és a nem régen még a haladás fellegvárának számító kontinensből egy ingatag talajon álló kártyavár lett.
Világossá vált, hogy a háború óta eltelt békés évtizedek egy olyan illúzióba ringatták Európát, amelyből az ébredés fájdalmas lesz. Olyan jelenségekkel kell ismét nap mint nap szembenéznünk, amiről azt hihettük, hogy örökre a múlté. A jólét és a biztonság ábrándképét felváltotta a bizalmatlanság és a félelem. A progresszióból vallási konfliktusok, míg a békéből naponta egymásnak támadó etnikai villongások lettek. Paradox módon azonban, az újkori népvándorlás egyben Európa legnagyobb erőssége is lehetne.
A csipkerózsika álmából ébredező Nyugat és a nemrégiben függetlenségét kivívó Kelet,
nemzetállami módszereket alkalmazva bizonyítják be, hogy a nemzeti öntudatot és büszkeséget nem lehet egy tollvonással és a gazdasági jólét csábításával eltörölni. A tegnap még kicsinyességgel vádolt hazafiasság és nacionalizmus fokozatosan adja át a helyét egy olyan Európának, ahol a határok visszaállítása nem gyengeséget és bizalmatlanságot sugall, hanem egy öntudatában megerősödő kontinenst. A politikai realizmus, melynek legfontosabb tézise a szuverén állam primátusa a nemzetközi szintéren, újabb szöget verhet a liberalizmus koporsójába.
