Sz-Sz-P

Mindig, mindig várni… (Királynők VS Brigantik)

kiralynok-kontra-brigantik

Az elmúlt néhány évben megtapasztaltam… Hogy nem az a fontos, amit a világtól kapok… Hanem amit én adok. Ezáltal születtek meg a cikkeim is.

Valamit adni akartam másoknak… „Egy darabot magamból”.

Megtanultam adni… És imádtam adni… Viszont semmit nem kaptam vissza… De legfőképp tanulni akartam… Megtanultam, sokat gyakoroltam, hogyan kell elengedni valakit, aki már nem épít, nem szolgálja a fejlődésemet… Mert igenis meg kell tanulni elengedni, akkor is, ha nem akarod, akkor is, ha fáj. Ami nagyon nehéz, hiszen mindig reménykedünk…

Mindig, mindig várunk valami csodára,

ami valószínűleg soha nem fog eljönni. Várunk arra a sokat emlegetett szőke hercegre a fehér lovon… Mindig abban bízom, hogy nekem lesz igazam… Hogy léteznek még tündérmesék… Hogy valakinek úgy kellek, ahogy vagyok… Hogy majd valakinek a királynője leszek… De legalább is egy hercegkisasszony…:) De ahogy édesanyám mindig mondja, hinni a templomban kell… 🙂 A Mi tündérmesénk még várat magára…


Aztán jön az újabb felismerés…

…hogy körülöttünk még mindig nem hercegek, csak ‘kis hercegek’ vannak… De mint már mondtam… Nekünk nem erre van szükségünk… Hanem férfiakra… Hiszen egy “briganti” nem illik egy királynő mellé. Nagy igazság. De kikre értjük mi nők, hogy brigantik? Olyan emberek, akik másoknak csak kárt, fájdalmat okoznak. Mit is csinálnak? Nyilván eleinte mindenki a jó oldalát mutatja… Hiszen valahogy be kell csalni a nőt a málnásba… 🙂 Beszélget veled hajnalokig… Személyesen aztán telefonon… Majd csak irkál… Ami egy idő után rendkívül fárasztó és unalmas… Minden nap látni akar… Majd eltünedezik… Mi meg csak várunk, mindig várunk… 🙁 Nézzük a telefonunkat, hátha megcsörren, vagy hátha jön egy kis silány „mizu?” üzenet. Nem történik semmi. Tiszta szívből nem tudunk haragudni ezekre a kis brigantikra, hiszen olyanok, mint a rosszalkodó gyerekek, akik nem fogadnak szót a felnőtteknek.


Jöttek… Láttak… És Győztek… GONDOLJÁK ŐK!!!

De mi királynők ettől okosabbak vagyunk!!! Bár hiszünk a csodákban… De azért nyitva tartjuk a szemünket. Mert nem akarunk újra és újra sérülni… Megtanultam azt is, hogy mindig magadnak legyél a legfontosabb… Ezért a brigantiknak nincs helye az életünkben. Jön a kiiktatás. Ami tudom… Nagyon nehéz.. Meg fogjuk gyászolni a kis brigantikat… Nagyon is…. Amit talán meg sem érdemelnek. De aztán elengedjük… Mert nincs szükségünk olyan emberre, aki mellett koloncnak érezzük magunkat. Aki számára minden és mindenki fontosabb, mint mi.


Kell egy kis idő, aztán megpróbáljuk beengedni az újabb csodát…

…egy olyan férfit, aki majd megadja számunkra mindazt, amire egy királynőnek szüksége van, amit minden normális nő megérdemel. Aki büszke rám… Aki úgy vigyáz rám, mint egy gyöngyszemre. Akinek én leszek a legfontosabb. Aki öt percre is, de látni akar, és ott fog toporogni az ajtómnál…
Lehet, hogy várni kell, de higgyétek el, megéri. Ott lesz Ő… Ott lesz a megfelelő pillanatban… Te döntesz… Dönthetsz minden nap, hogyan éled az életed. Mi királynők, harcosok vagyunk, akiknek a legjobb jár.

Azon morfondíroztam, hogy miért fontos annyira Nekünk, hogy legyen Valaki mellettünk? Csak egy barátnőm szavaival élnék: „Te egyedül is egy csoda vagy… Egyedi és különleges…” De ez már megint egy másik történet…