Aki figyelemmel kíséri a világpolitikai eseményeket, észreveszi, hogy az oly gazdag Nyugati társadalmakban is…
…egyre elterjedtebbek az anti-kapitalista és anti globalista tüntetések.
A brüsszeli megszorító intézkedések illetve a Szabadkereskedelmi Egyezmény elleni sorozatos demonstrációk azt mutatják, hogy az emberek kezdik elveszteni hitüket a fejlett világban szent tehénként kezelt szabad piac mindenhatóságában.
Mindezt nem is oktalanul, hiszen, amellett hogy a fennálló gazdasági rendszer egyre több embert hagy a szegénység peremén, az óhatatlan piaci és politikai összefonódások megtépázták az emberek demokráciába vetett hitét is.
Fényes példája ennek…
…a görög mentő csomag rákényszerítése az emberekre,
miután azt népszavazáson elutasították, vagy említhetnénk az előttünk álló brit referendumot a kilépésről, amelynek kampánya sokkal inkább szól a megfélemlítésről és pénzügyi zsarolásról, semmint észérvek felsorakoztatásáról.
Nem meglepő tehát, hogy az emberek egy bizonyos elidegenedést éreznek, egy fajta tehetetlenséget, amely azt sugallja, hogy nincs értelme részt venni a demokratikus berendezkedés által felkínált politikai folyamatokban, hiszen eleve mindent eldöntöttek Washingtonban és Londonban. Az elmúlt két hétben a francia munkatörvény módosítása ellen zajló tüntetések erőszakba torkollottak, ellenzőik szerint a Brüsszel által sulykolt törvénymódosítás veszélyezteti a baloldal szociális vívmányait.
A Szabadkereskedelmi Egyezmény ellen ágálók úgy gondolják, hogy az csupán Európa és az Egyesült Államok multinacionális vállalatait gazdagítja majd, míg az egyszerű állampolgár tovább süllyed a szegénységben.
Hogy mennyire megalapozottak a félelmek, arról megoszlanak a vélemények.
Krekó Péter, a Political Capital igazgatója szerint, vannak politikai és üzleti összefonódások és szabálytalanságok, de egyedül a Nyugati típusú jogállam adhat védelmet ezen szabálytalanságok kiszűrésére. A szakértő szerint mind az államnak, mind a multiknak érdekében áll egy egészséges egyensúlyi helyzet kialakítása. Ezt az érvelést segíti az a tény is, hogy a tüntetéseken résztvevők erőszakos fellépése, akik számos esetben nem is képviselik a legszegényebb rétegeket, ellenszenvet váltanak ki a lakosság nagy részéből, akik végső soron nem a kapitalizmus eltörlésében érdekeltek, hanem annak átláthatóvá és demokratikusabbá tételében.
