Olykor olyan különösek vagyunk mi emberek,
mert egy életen át keressük az Igazit (Közben elrepül az idő felettünk, mondhatni ketyeg az óra…:().Pedig lehet, hogy végig ott volt az orrunk előtt a számunkra tökéletes nő vagy férfi!!!??? Csak annyira magasra raktuk a mércét, annyira nagyok voltak az elvárásaink, annyira az ideális embert kerestük, hogy egyszerűen nem akartuk észrevenni!? Végig csak egy álomképet kergettünk!? Akiről azt hittük, hogy Ő lesz számunkra a TÖKÉLY?! Azért Ő az IDEÁLIS, mert „ugyanolyan” mint mi? Ugyanolyan értelmes, vicces, vagány, nem iszik, nem dohányzik, jól öltözik…stb.?! Tehát, egy kicsit is hasonlít ránk?! Biztos, hogy az a jó?!
Az a véleményem, hogy két embernek hasonló érdeklődési körrel kell rendelkeznie, de nem mindenben kell feltétlenül hasonlítania. Vagy igaz, hogy az ellentétek vonzzák egymást?! Ha nagyon őszinte akarok lenni, ez a világon az egyik legnagyobb badarság. Már unalmas és lejárt szöveg.
Kedves Olvasók!
Egyáltalán létezik olyan, hogy ideál? Úgyis kérdezhetném, hogy mindenkinek megvan az imidzse? 🙂 Nézzük először a szó jelentését, amely számomra teljesen megtévesztő. Arculat, külalak, látszat. Itt máris ellentmondásba ütközünk. Amikor az ideálunkról beszélünk, csak a külsőségek számítanak?! A definíció alapján sajnos határozottan. Akiknek igen, azok az emberek rendkívül felszínesek. Hol maradnak a belső tulajdonságok? Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de hiába néz úgy ki Valaki mint Brad Pitt vagy Angelina Jolie, ha belülről egy „nulla”, aki nem rendelkezik valós értékekkel és értékrenddel.
Hiába van éveken keresztül egy favoritunk…SOK(K)RA MEGYÜNK VELE!!!
Történt már veletek olyan, hogy megismertél valakit, aki először nem is tetszett, de a belső által megszépült a szemedben? Onnantól Ő lesz számodra a tökéletes személy, az ideálod, az imidzsed, a favoritod, bárhogy is nevezzük, maga lesz a két lábon járó csoda. 🙂
Nagyon sokan és sokszor ismételgetjük magunkban, hogy mi már pedig nem vagyunk hajlandóak megalkudni, nem vagyunk hajlandóak lejjebb tenni azt a bizonyos mércét. Kérdezem én:Tényleg megéri??? Tényleg megéri várni a tökéletes nőre vagy férfira???
Annyi csodálatos ember van a világon, akiket észre sem veszünk,
mert csak egy buta álomképet kergetünk/kergettünk. Közben ott csetlik-botlik körülöttünk az Igazi, aki csak arra vár, hogy észrevegyük, egy pici figyelmet szenteljünk Neki, felfedezzük benne azt, ami majd kiveri a szemünket, hogy talán minden megvan benne, amit eddig kerestünk, csak nem éppen olyan, amilyet elképzeltünk, nem a két lábon járó TÖKÉLY.
De végül nekünk az lesz! 🙂 Akit soha többé nem akarunk elengedni. Csak nevetni fogunk magunkon. Az ideál szó likvidálva lesz a szótárunkból, mert Ő lesz a lelki társunk, akinél nem fog számítani, hogy magas, alacsony, sovány vagy kicsit molett, kék, barna vagy zöld szemű, szőke, vörös vagy barna és persze más sem…:)
Muszáj vagyok újra az egyik kedvenc filmemből vett részlettel zárni a soraimat, amely hűen tükrözi, hogy mit is gondolok az ideálról. Mert a végén rájövünk…Mint ahogy én is rájöttem, hogy…
„Hosszú utat jártam meg…De csupán arról van szó, hogy önmagamon kívül kerestem az ideálokat…Nem az a fontos, amit a világtól kapok, hanem, amit én adok”. (Anne of green gables)
Valahogy a cikkeimmel is így vagyok…:)
