Csak csajok

Szuperanyák nincsenek!

szuperanya
Néhány napja két anyuka beszélgetését csíptem el, miközben a pénztár előtt várakoztam.

A bolti sorban állás ugyanis tökéletes alkalmat nyújt arra, hogy megbeszéljük ügyes-bajos dolgainkat ismerőseinkkel, barátainkkal. Az egyik anyuka elégedetten mesélt gyermekeiről, látszólag semmi gondja velük. A másik viszont bűnbánóan panaszkodott. Egy idő után a panaszos anyuka elismerően megjegyezte: – De jó neked! Te három gyermekkel ügyesebben boldogulsz, mint én ezzel az eggyel! Te egy Szuperanya vagy!
Ennél az utolsó mondatnál nagyon szerettem volna bekapcsolódni a beszélgetésbe, védelmére sietni a kétségbeesett anyukának, ám nem tehettem. Amit megtehetek az az, hogy én is megosztom ezzel kapcsolatos gondolataimat Önökkel. 

Tisztelt Kismamák, Anyukák, Nagymamák vagy azok, akik még csak a gyermek vállalás gondolatával játszadoznak!

Bevallom, nekem is lenne panaszáradatom, de büszkélkedhetnék is. Háromgyermekes anyaként tisztában vagyok az anyaság szépségeivel és buktatóival, és ki merem mondani: nincs olyan ember, aki csak sikerekről tud mesélni, de olyan sincs, aki csak kudarcként éli meg a gyermeknevelést! Arra kérem Önöket, gondolkodjunk el együtt ezen a felkapott szón, nézzük meg, mit is rejt önmagában ez a szó: Szuperanya!

Nekem első hallásra Superman jut eszembe róla, aki hihetetlen, önmagát és másokat felülmúló erővel rendelkezik, mindenkinek igyekszik segíteni, kifogástalan modora és külseje mindenkit meggyőz. Na igen! Még repülni is tud! Ha néhány évet várunk, még a tökéletes apa szerepében is megismerhetjük őt. Mindezeket átgondolva mit is jelent a „Szuper”-ség?
Lehetetlen feladatok megoldása repülve; világmegmentve úgy, hogy közben szerelmünket is kimentjük vagy likvidáljuk a bűnöző társadalom krémjét. Tehát, rakjuk csak össze ezt a „szuper” szót az évezredek óta használt „anya” szóval! S lám, mit kapunk?

Egy kifogástalan külsővel és öltözékkel rendelkező, jól ápolt, sminkelt, mindenben járatos, művelt, önmagát és másokat felülmúló nőt, aki mindezek mellett jól szerepel feleségként, a gyermekeit hibátlanul neveli, nem téved, nem hibázik, mindent úgy ad meg gyermekeinek és akkor, ahogy és amikor azt kell.

Vegyük már végre észre: Szuperanyák nincsenek!

Anyák vagyunk, akik mindent megteszünk gyermekeinkért, amit az adott körülmények között megtehetünk. Ne szégyelljük, ha hibázunk, ha olykor inkább magunkra gondolunk és nem a szeretett csemetéinkre! Ne utáljuk magunkat, amikor nem sikerül annyi időt töltenünk velük, amennyit szeretnénk! Később bepótolhatjuk! Persze ne sokkal később!

Fogadjuk el, hogy nem vagyunk tökéletesek és mindig lesznek olyanok, akik ezt vagy azt jobban csinálják, mint mi! Mindezeket összevetve annyit mondhatok: „Szuperanyák” nem, de anyák vagyunk, akik teszik a dolgukat, és néha-néha egy kis elismerésre vágynak. Azoknak, akik „Szuperanya”-ságra vágynak, azt mondom: lehetetlen feladatra vállalkoznak!

Ha néha hibáznak, jusson eszükbe, hogy a jó dolgok attól értékesek, hogy vannak hibás, rossz dolgok is! Végezetül: harcolunk saját elvárásainkkal; az idővel; de legfőképp az összeegyeztethetetlen szerepeinkkel.